Huszárné Júlia

Gondolatok a nők és férfiak  elött álló  megatrendekről

Ezt a témát nem lehet eléggé túlbeszélni. Ez a viszonyrendszer mindent átsző. Ott van a családokban, a munkahelyeken, a legintimebb párkapcsolatokban, és ott van a társadalom egészében, ott van a múltunkban és a jövőnkben.

A nemek esélyegyenlőtlensége a társadalom betegsége, ami évezredek óta kísér bennünket. Miért betegség ez? Mert az emberiség egyik felét szakadatlanul, nagyon változatos formában, de alárendelt állapotban tartotta és a főfolyamatok irányításából nagyrészt kizárta. A társadalom lázmérője pontosan jelzi, hogy hol tart a társadalom abban a folyamatban, amelyben ennek a betegségnek a kihordására vállalkozott.

Ez a betegség nem magától gyógyul, élő társadalmi anyagon valósul meg, napi történései befolyásolják mindennapi életünket, jelenünkről, jövőnkről alkotott felfogásunkat, társadalmi közérzetünket.

A folyamatról szeretnék beszélni, ami az alábbi kérdést járja körül.

-         Hova jutottunk ennek a betegségnek a gyógyulásában és gyógyításában?

-         Hogyan sikerült ez eddig, hova szeretnénk eljutni, mi az aktuális helyzet és tennivaló?

Nem nehéz belátni azt, hogy a nők felszabadítását nem a feminista mozgalmak megjelenése, hanem a technika fejlődése mozgatta előre. A feminizmus természetesen nagy szerepet játszott, de a XIX. század  gépei tették lehetővé és szükségessé a nők munkába állítását, mint ahogy ma az informatikai forradalom is nagy mértékben kihat a nemek viszonyára, a nőknek  az informatika világában elfoglalt helyére.

Nézzük a trendeket:

A feminizmusnak eddig történelmileg 3 hulláma volt.

Az első hullám az 1880-as évek közepétől a XX. sz. elején a nők választójogának kivívásával nagyjából lecsillapodott.

A második nagy hullám az 1960-as évektől indult, amikor a nők tömegesen beléptek a munkaerőpiacra.  A harc a gazdasági és szociális egyenlőségért indult, de ekkor léptek fel a szuverén születésszabályozásért, a legális abortuszért is.

.

A feminizmus harmadik hulláma - amit most élünk át - már szembenéz azokkal a negatív hatásokkal, amelyek a nők felszabadítását kísérték.

Főbb gondok

-Nem születik elég gyerek még a reprodukcióhoz sem.

-A nők kijöhettek a konyhából, de a családok nem erősödtek meg, az ifjúság nem ér el szocializációs sikereket.

-A nők kezébe mostmár nem csak a család, hanem az egész társadalom teszi le az étkeztetés, nevelés, gyógyítás, ruházatkészítés, takarítás, könyvelés, adminisztráció terheit, de most már specializálódva, elidegenítve, részeire hasogatva, bérmunkában végezhették a nők ugyanazt, ami munka után legtöbbjét még otthon is megvárja.

-         A női saját jövödelem, az önálló női egzisztencia, a magasabb iskolázottság lerombolta a férfiak tradicionális felelősség érzetét, a modern társadalomban a csonka családok váltak „szabályszerűekké”.

A gazdasági és lélektani függetlenség azt eredményezte, hogy a nők a gyermekvállalási projektjükhöz sem kapják meg a megfelelő családi környezetet.

-         Cél volt a nők részvétele a közéletben és a politikai döntéshozatalban. Itt van némi előremozdulás, de ezek mögött gyakran kimutatható a „nagy szétbomlás”, a családi, párkapcsolati, szülő-gyermek közötti dezintegráció következményei.

-         A fejlett nyugati társadalmak feministái ma egyrészt a nőkről kialakított előítéletes sablonok ellen, másrészt a harmadik világ egzotikus borzasztóságai ellen küzdenek. Az utóbbi el fog tűnni a világ egységesülése kapcsán.

Összegezve a mai feminizmus helyzetét:

A feminizmus történelmileg indokoltan jött létre és pozitív szerepet töltött be, de a nők társadalmi felemelkedésének alapját mindig a mélyben lejátszódó társadalmi és kulturális változások idézték elő. (Ma már a legfejletlenebb, ezen a téren elmaradott országokban is gyakran több az iskolázottak között a nők aránya, mint a férfiaké.)

-         Ma már egy modern nőmozgalom csak akkor képes eredményt elérni, ha nem különíti el magát a társadalom egyéb egyenlő esélyekre való törekvéseitől, felelős megoldásokat keres és tud felmutatni a társadalom összes gondjaira, vagyis értékeit az egész társadalom értékeiként tudja felmutatni, Ehhez differenciálódnia kell és integrálódni az adott társadalom esélyegyenlőségre törekvő mozgalmaiba, vállvetve és nagyon magas színvonalon.

Magyarul a modern társadalomban női esélyegyenlőségért folytatott küzdelem nem választható el a diszkrimináció bármelyik területének felszámolásától.

2. A nők helyzete a rendszerváltás utáni Magyarországon.

(Több könnyet hullattak már az olyan imák miatt, amelyeket meghallgatott az úr, mint amelyek válasz nélkül

maradtak.)

Kik az átalakulás vesztesei társadalom lélektani szempontból és gyakorlatilag?

-         Rendszerváltás után a női foglalkoztatottság drasztikusan csökkent.  Az alacsony kvalifikáltságú családokban a tradicionális szerepek felborultak, gyakran a nő állása maradt meg. Ezzel szemben a magasan kvalifikált családokban a tradíciókhoz való visszalépés jelentett konfliktusokat a családokon belül.

-         Az olcsó gyermekintézmények vagy megszűntek, vagy piacosodtak, így nehezen megfizethetővé váltak, már nem volt kifizetődő a kisgyerekes anyának munkába állni.

-         A konzervatív ideológiák felerősödtek, és sorra visszaterelték a nőket a családi tűzhely mellé.

-         A reklámok, a média felerősítette az ellentmondásokat. Az általuk terjesztett hamis minták - a nő egyfelől luxusfogyasztó, másfelől konzumcikk - sokkolta a nőket és identitászavart okozott.

-         A nők a politikai életben háttérbe szorultak, a hektikus politikai helyzet nem vonzotta a nőket, másrészt az innovatív intézményátépítési munkálatok a férfiak kockázatvállalási értékeihez álltak közelebb. Vagyis az új struktúrák általában férfias tevékenység eredményeként jöttek létre.

-         A nők iskolázottsága tovább javult, aminek következtében erősödött a modernizáció és az emancipáció iránti elkötelezettségük, és így egyre erősebb ellentmondásba kerültek az útjukba álló akadályoztatásukkal.

-         A magyar társadalomban is erősödött a nyugati családminták elterjedése, növekedett a válások száma, csökkent a gyermekvállalási kedv.

-         Szembe kell, nézünk azzal, hogy ma Magyarországon nőnek lenni nagy valószínűséggel

-         kevéssé elfogadott politikai szerepvállalást,

-         a családban alárendelt gazdasági szerepet,

-         az intim szférában kevés sikerességet jelent.

-         Magyarországon nem a női szavazatok döntik el a választások kimenetelét, másrészt a pártok sem nagyon tudják megszólítani a nőket.

-          A családi értékek és a gyermekvállalás ösztönzéséhez nincs pénz, a női esélyegyenlőség kérdései pedig nem igen jöhetnek szóba, a feminizmus még mindig szítok szónak számít.

-         Kevés a női civil szervezet, gyengén finanszírozottak, társadalmi elfogadottságuk csekély, nehéz közöttük szolidaritási blokkot létrehozni.

-         A nagy politikában kevés a nő, de a polgármesterek között is csak mintegy 10 %.

-         A nők gazdasági pozíciója a munkavállalásban viszonylag jobb, mint a férfiaké, a fiatalabb korosztályban képzettségük magasabb, mint a férfiaké, az átképzésben rugalmasabbak, de hátrányban vannak az 50 és ez fölötti nők.

-         A nők bére jócskán elmarad a férfiak bérétől, és inkább költségvetési intézményekben dolgoznak, mint vállalkozásokban.

-         Nagy az ellenmondás a társadalom által elfogadott értékek és a valós élet között.

-         A gyerekek az igazi értékek, a társadalom mégis gyermekellenes. A gyerekek nagy része elhanyagolt. A nők dolgozni szeretnének a gyermek mellett is, nagy az igény a helyettes állításra (nagymama, bébiszitter stb.).

-         A nemi szerepek otthon és a munkahelyen is alapvetően tradicionális szerepek.

-         Új téma a nők elleni erőszak, ami nem régen lett nyilvánosság tárgya. Ez a téma, amivel jogi és gyakorlati szempontból többet kell foglalkozni, mert benne nemcsak családi, de társadalmi konfliktusok is tükröződnek.

Egyik nagy gond ma az, hogy az emberek nyugati módon viselkednek, és keleti módon gondolkodnak. Nemcsak a férfiak, a nők is. Lépten-nyomon beleütközünk ebbe.

 Ma a csatlakozás  után milyen utópiákban gondolkodhatunk, ha  a nemek közötti konfliktusokból való kivezető utakat keressük?

1.      Középre nevelés víziója.

A nők legyenek férfiasabbak, értsd agresszívebbek, a férfiak érzékenyebbek, magára vállalóbbak, érzelmileg kultúráltabbak.

2.      Mindkét változatból a legjobbat mazsolázó utópia

Arra kell biztatni az új nemzedék tagjait, hogy egyesítsék magukban a férfiak és a nők legpozitívabb tulajdonságait (androgynizmus, monoandrogynizmus, egyfajta ideális személyiség kialakítása lenne a megoldás) .

Ezt átneveléssel megoldani meglehetősen kérdéses, másrészt nem az ellentmondás megoldását, hanem kiküszöbölését jelentené, ami a létezés mozgatója.

3. Szabad szerepválasztás utópiája

Adassék meg minden egyénnek a szabad választás joga. A választás szabadsága adja meg azt az esélyegyenlőségi alapot, amelyről a hagyományos női, illetve a hagyományos férfi esetleg a mindkét nem karaktar vonásainak változására épülő szerepek sokféle variánsa elindulhat.

A társadalomban mindig létezik népszerűtlen szerepkör, azt ki fogja felvállalni?

A nők egyenjogúságával igazán a férfiak is emancipálódnak. Ha a nő autonóm személyiség, a férfi vállán a felelősségvállalás és a döntéshozatal terhe kisebb lesz.

A felszabadított nő többé nem hajlandó, de nem is szükséges, hogy kizárólag dadát, házvezetőnőt, vagy földanyát játsszon.

A férfi számára is eljött az idő, hogy elutasítsa azokat a szerepeket, amelyek megkövetelik tőle, hogy szuperment, igénytelen, rettenthetetlen, érzéketlen, sokoldalú férfit alakítson. Adott lehet a számára a visszatérés a játékosság, a meghittség, a bizalmas kapcsolatok, az érzelmek és gondoskodás világába. A feminizmus üzenetének rémálma helyett (amelyben az fogalmazódik meg, hogy a férfiak rossz fiuk, és ellenségesen, rosszul, sőt gonoszul bánnak a nőkkel, azon kívül a sovinizmusuk borzasztó) mentesül attól a felelősségtől, hogy lépten-nyomon - merthogy meg kell hódítania az alávethetőség számára - piadesztálra emelje a nőt, miközben elrejti előle igazi énjét, és úgy viselkedik, mint egy méhkirálynő körül dongó here.

A férfinak meg kell értenie a nő belső szükségleteit és a feminizmusnak azt a lélektani jelentését, amelyben mindkét nem felszabadítását tűzi ki célul, és önmagát kell mindenekelőtt felszabadítani az alól a romboló kényszer alól, hogy magára vállaljon minden felelősséget.

Ha ezt megteszi, akkor számára is mérhetetlen szabadság adatik, hiszen a férfiasság szimbolikus kötelezettségeivel szemben szabadon érvényesítheti önmagát, nem kell végtelen potenciabizonygatásba, buksza fitogtatásába, izomfeszítésbe fojtani jobbra érdemes energiáit, csak azért, hogy bizonyítsa, hogy méltó a szeretetre és tiszteletre.

Ezzel az utópiával az a baj, hogy ezidő szerint nem rendelkezünk hatásos módszerrel ahhoz, hogy az emberek tömegei számára akkor is vállalandóvá tegyük az autonómiát, ha az nem csak előnyöket jelent, hanem tehervállalásra is kötelez.

 Túllépve az utópiákon mit kellene tenni? Milyen irányba gondolkodjunk?

(A világmindenségnek csupán csak egyetlen zuga van, ahol senki sem akadályozhat meg a jobbításban. Ez a zúg Te magad vagy!)

Egyik legfontosabb kérdés, hogy ki vagyok, és hogyan tudom magamat alakítani. Ez függ attól, hogy mi az önképem. A nők és a férfiak funkcionális önképe társadalmi változások eredménye.

Ma már nem tekinthető csak a nők követelőzéseinek, hogy a férfinak változtatni kell azon, hogy képtelen szeretni, kapcsolatokat teremteni, és nincs a viselkedése összhangban a nők vágyaival és igényeivel. A jelenkori kutatások kimutatták, hogy a férfiak és a nők között genetikailag nem minőségi, hanem mennyiségi különbségek vannak.  A férfiak lassabban érnek, ennek következtében alakul ki erősebb testfelépítésük, szőrzetük, izomzatuk. Az iparosodás fejlődésével egyre gyengül a férfi patriarchális hatalma, aki domináns helyzetét korábban egyszerű fizikai erőfölénnyel biztosította.

A teljesen megváltozott körülmények között egyre nehezebb feladat férfinak lenni.  Kínzó félelmet okoz, hogy megfeleljen a „férfiasság” elvárásainak. A kamaszodó fiú miután elszakad anyja gondoskodásától, ismeretlen, nehéz terepre jut, ahol férfi szerepet kell játszani, újra és újra igazolnia kell férfiasságát. Régi időkben ehhez a társadalom szigorú előírásai segítséget adtak. A modern férfi helyzete sokkal nehezebb. A hagyományos képek ideje lejárt, a rámenős, domináns, kemény férfi képe a maga kétszínűségében nagymértékben lelepleződött, egy másik kényszerítő erő előtt kell megfelelni és ez a megváltozott női identitás.

Meg kell találni az együttélés igazságosabb, újabb, szimmetrikusabb, kölcsönösebb formáit.

Aki eddig machó volt, az legyen softie (érzékeny) férfi, aki eddig hatalmaskodott, az váljon kooperatívvá, aki papucshős volt, fedezze fel saját autonómiáját.

Át kell alakulnunk, de ennek útját-módját mindenkinek magának kell megtalálni, újabb alternatív viszony- és szerepminták kialakításával, kipróbálásával, az együttélés újabb, igazságosabb, szimmetrikusabb, kölcsönösebb formáinak megtalálásával.

A női identitás megtalálása sem könnyű. Nem elég az, hogy a formális alárendeltség megszűnt. Nem elég a férfiak dominanciáját elutasítani, meg kell találni a saját kompetenciáját. Ha a gyermek, konyha, templom nem legitimál, akkor a szakmai kompetencia és a karrier tényei kerülnek előtérbe. A kislányoknál is fontos, hogy milyen pályát válasszanak, de most társadalmi szinten vannak orientálva a gondoskodó (nevelés, egészségügy, gyógyítás) pályák felé.

A nők továbbra is alul reprezentáltak a magasan képzett hivatásokban, a közélet, a politika, a vállalatok vezető döntéshozó pozícióiban, illetve a kutatás, a tudomány frontvonalaiban.

Ma már a háttérvonalakon a nők többnyire visszautasítják a zaklatást, lekicsinylést, ugyanakkor a női test felépítése, menstruáció, szülés, növekedés, gyermeknevelés kétségtelenül befolyásolják teljesítményüket. Az egyenlőségi politika ezeket a pszichológiai- biológiai különbségeket nem hagyhatja figyelmen kívül.

A női lény sokkal inkább a teljességre, a személyes és konkrét dolgokra van berendezkedve. Az identitás és intimitás a női lélekben szorosan összefügg. A nők cselekedeteit, gondolkodásukat, érzéseik és intuícióik irányítják. Számos receptet kínálnak. A modern nő legyen fiatal, szakmailag sikeres, aki a pelenkázó asztal és az iroda között ingázik, miközben tökéletes háziasszony, anya, és szenvedélyes szerető.

Közhely, de nagyon igaz, hogy ennek a megvalósításához a nők egyre nagyobb támogatásra szorulnak.. A társadalmi intézményeknek és a férfi társaknak támogatni kell őket. Ez egy új fajta kiszolgáltatottságot szülhet, mert  ha valaki mellett nincs megfelelő támogató társ, vagy a társadalmi intézmények és a környezete nem támogatja, akkor sokszínű lehetőségeit nem tudja kibontakoztatni.

Új típusú integrációnak kell végbemenni, amely súlyának, szerepének megfelelően emeli be a nőt a társadalom üzemmenetébe.

Tudni kell, hogy a nők kibontakozása csak akkor nevezhető értékesnek és sikeresnek, ha az egész társadalom számára hasznos és gyarapodást jelent, tehát nem lehet öncélú.

Ezeket a trendeket ajánlom kedves figyelmükbe akkor, amikor mindenkinek magának kell megalkotni kapcsolatrendszereiben a maga jogait és méltóságát, és a nőszervezeteknek a maguk tennivalóit.

Benn kell lenni  a társadalom minden folyamatában képzetten, önmagunkat ismerve, társainkat elismerve,  erősen, de nem erőszakosan,  féltően de nem félve, gyengéden, de nem gyengén.

Az élet értelme, hogy megalkossuk önmagunkat.

Köszönöm a figyelmüket.

.

Huszárné Júlia

 

Gondolatok a nők és férfiak  elött álló  megatrendekről

 

 

 

Ezt a témát nem lehet eléggé túlbeszélni. Ez a viszonyrendszer mindent átsző. Ott van a családokban, a munkahelyeken, a legintimebb párkapcsolatokban, és ott van a társadalom egészében, ott van a múltunkban és a jövőnkben.

A nemek esélyegyenlőtlensége a társadalom betegsége, ami évezredek óta kísér bennünket. Miért betegség ez? Mert az emberiség egyik felét szakadatlanul, nagyon változatos formában, de alárendelt állapotban tartotta és a főfolyamatok irányításából nagyrészt kizárta. A társadalom lázmérője pontosan jelzi, hogy hol tart a társadalom abban a folyamatban, amelyben ennek a betegségnek a kihordására vállalkozott.

Ez a betegség nem magától gyógyul, élő társadalmi anyagon valósul meg, napi történései befolyásolják mindennapi életünket, jelenünkről, jövőnkről alkotott felfogásunkat, társadalmi közérzetünket.

 

A folyamatról szeretnék beszélni, ami az alábbi kérdést járja körül.

-         Hova jutottunk ennek a betegségnek a gyógyulásában és gyógyításában?

-         Hogyan sikerült ez eddig, hova szeretnénk eljutni, mi az aktuális helyzet és tennivaló?

 

Nem nehéz belátni azt, hogy a nők felszabadítását nem a feminista mozgalmak megjelenése, hanem a technika fejlődése mozgatta előre. A feminizmus természetesen nagy szerepet játszott, de a XIX. század  gépei tették lehetővé és szükségessé a nők munkába állítását, mint ahogy ma az informatikai forradalom is nagy mértékben kihat a nemek viszonyára, a nőknek  az informatika világában elfoglalt helyére.

Nézzük a trendeket:

 

A feminizmusnak eddig történelmileg 3 hulláma volt.

 

Az első hullám az 1880-as évek közepétől a XX. sz. elején a nők választójogának kivívásával nagyjából lecsillapodott.

 

A második nagy hullám az 1960-as évektől indult, amikor a nők tömegesen beléptek a munkaerőpiacra.  A harc a gazdasági és szociális egyenlőségért indult, de ekkor léptek fel a szuverén születésszabályozásért, a legális abortuszért is.

.

A feminizmus harmadik hulláma - amit most élünk át - már szembenéz azokkal a negatív hatásokkal, amelyek a nők felszabadítását kísérték.

 

Főbb gondok

 

-Nem születik elég gyerek még a reprodukcióhoz sem.

-A nők kijöhettek a konyhából, de a családok nem erősödtek meg, az ifjúság nem ér el szocializációs sikereket.

-A nők kezébe mostmár nem csak a család, hanem az egész társadalom teszi le az étkeztetés, nevelés, gyógyítás, ruházatkészítés, takarítás, könyvelés, adminisztráció terheit, de most már specializálódva, elidegenítve, részeire hasogatva, bérmunkában végezhették a nők ugyanazt, ami munka után legtöbbjét még