A nőnap, és annak története
A nőnap eredetileg nem egy csokor hóvirágról szólt ... s nem is a konyharuháról. (Legmegrázóbb nőnapi emlékem, amikor az ország legnagyobb egyetemén csinos kis pohártörlőt kaptunk mi, nők, ajándékba.)
1857. március nyolcadikán New Yorkban negyvenezer munkásnő tüntetett a rossz munkakörülmények, a 12 órás munkanap és az alacsony fizetés miatt. A szegénynegyedből a belváros felé vonuló tömeget brutális rendőri fellépés állította meg. Ötven évvel később ezen a napon ugyancsak New Yorkban a Triangle Shirtwaist Factory munkásnői léptek sztrájkba az elviselhetetlen munkakörülmények – zsúfoltság, alkalmatlan szellőztetés, veszélyes munkakörülmények – miatt, sztrájkjukhoz csatlakozott a város valamennyi ruhagyári munkása (négyötödük nő). 1911-ben ugyanebben a gyárban tűz ütött ki, az esetleges lopások megelőzése miatt lezárt ajtók és a vészkijáratok hiánya miatt 146 munkás, közöttük 128 nő égett halálra.
Az első nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban tartották, a szocialista párt javaslatára. Az 1910-ben Koppenhágában tartott Szocialista Internacionálén javasolta Clara Zetkin és Luise Zietz, hogy tegyék nemzetközivé ezt a napot, amelyen tisztelegnek a jogaikért küzdő nőknek és elismerik az egyenlő bánásmódért, a választójogért folytatott tevékenységüket. A javaslatot a konferencia valamennyi résztvevője elfogadta, de nem jelöltek ki meghatározott napot.
A következő évben Ausztria, Dánia, Németország és Svájc már megünnepelte a nőnapot, a március 19-i gyűléseken, rendezvényeken többmillióan vettek részt. Alexandra Kollontáj, aki akkor Németországban tartózkodott, így látta az eseményeket:
„.. minden várakozást felülmúlt. Németország és Ausztria egyetlen, nőkből álló, háborgó tenger. Megmozdulások mindenütt, a városokban és a kis falvakban ... a nők gyermekeiket az otthon maradt férjekre bízták, hogy részt tudjanak venni az összejöveteleken.”
Az egyik legemlékezetesebb nők napja 1917. március 8-án Pétervárott volt, ahol a háborús szenvedéseket, az elnyomást, a megaláztatást, éhezést megelégelve az orosz nők sztrájkot szerveztek a „kenyérért és a békéért”, a tüntetés a forradalom kitöréséhez vezetett. Néhány nappal később a cár lemondása után megalakult ideiglenes kormány biztosította az orosz nőknek a választójogot.
Az 1921-ben tartott Kommunista Internacionálé résztvevői elfogadták a bolgár nőküldöttség javaslatát, hogy a hivatalos Nemzetközi Nőnap március 8-a legyen.
A nőnap eredetileg nem egy csokor hóvirágról szólt...
Máthé E. Judit
Forrás: http://www.minok.hu
Clara Zetkin
(1857-1933),
az első szocialista feminista
Clara Eisnner 1857. július 5-én született egy németországi kisvárosban. 1878-ban osztályelsőként a Von Teyber Institue-ban szerzett tantói oklevelet, és szeretet volna egyetemre menni, de Németországban abban az időben nőket nem vettek fel, pedagógus szüleinek pedig nem telt arra, hogy külföldi egyetemre küldjék.
Osztálytársa, az orosz Oszip Zetkin ismertette meg a szocialista eszmékkel, Clara az SPF-be (Német Szocialista Párt) is be szeretett volna lépni, de a párt nőket nem vett fel. Valószínűleg ez késztette arra, hogy a nők helyzetével, kiszolgáltatottságuk megszűntetésével kezdjen foglalkozni.
Oszip Zetkint kiutasították Németországból, Claraval együtt Párizsban telepedtek le, két gyermekük született. Nem házasodtak össze, mert az érvényes törvények szerint Clara elvesztette volna német állampolgárságát, de felvette élettársa nevét. Az aktívan politizáló pár rendkívül szűkös körülmények között élt, Oszip súlyosan megbetegedett és 1889-ben meghalt.
Clara visszatért Németországa és tovább folytatta politikai munkáját. A Második Internacionálé alapító kongresszusán tartott híres beszéde a nők felszabadításáról a szocialista nőmozgalom kiáltvány lett. A beszéd alappillére az alábbi mondat volt:
„Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogy a munkások a tőke rabszolgái.”
1892-ban Clara lett a párt „Die Gleicheit” (Egyenlőség) című újságjának szerkesztője. Erőteljes, világos stílusú cikkeit egyre többen olvasták, az újság példányszáma rohamosan növekedet. Mint szerkesztő, a női szerzőket bátorította és részesítette előnyben. 1916-ban, háborúellenes nézetei miatt bocsátották el a laptól.
Clara az újságírás mellett szervezője volt a szocialista nőmozgalomnak, ú szervezete 1907-ben az első nemzetközi szocialista nőkonferenciát, az ő javaslatára alapította az 1910-ben Koppenhágában tartott Szocialista Internacionálé a nemzetközi nőnapot. Háborúellenes nézetei miatt egyre inkább ellentétbe került a szocialista párttal, és 1920-ba a KPD (Német Kommunista Párt) tagja lett. 1920-1923 között parlamenti képviselő volt, a Reichstagban többször felszólalt a fasizmus ellen.
Tevékenysége nem korlátozódott Németországra, Európa több országában vett részt a nőmozgalmakkal kapcsolatos konferenciákon és vitákon, az egyik leghatásosabb szónoknak ismerték. Több könyvet írt, ezek közül az egyik legismertebb a Leinnen folytatott beszélgetéseinek gyűjteménye.
A személyét fenyegető németországi politikai helyzet miatt 1932-ben a Szovjetúnióba ment, ahol 1933. június 20-án, 76 éves korában halt meg.
Máthé E. Judit
Forrás: http://www.minok.hu
Az írások a MINők Egyesülete és a NőTárs Alapítvány által szervezett országos, nőnaptörténeti megemlékezés számára készültek. E rendezvény része annak a programsorozatnak, amely tavaly kezdődött a Feministák Egyesülete 100 éves évfordulójával. Támogatók: Holland Királyság Nagykövetsége, Esélyegyenlőségi Minisztérium.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
